13. RÉSZ

Helyszín: Erdő

Idő: este 11:30

Miközben Ross követte Laylat, Lay megállt, mert beakadt a nadrágja. Ahogy ki akarta szabadítani a nadrágot majdnem leesett, de mielőtt leesett volna megkapaszkodott egy ágban és ő maga nem, de a sapkája leesett.

-        Francba... Mindegy... Majd visszafelé összeszedem. – Mondta Lay

Ross nem tudta eldönteni, hogy Lay lány vagy csak hosszú haja van ezért tovább követte. Út közben Ross egy párszor összetalálkozott kígyókkal, majmokkal, pókokkal és bogarakkal, amiknek köszönhetően majdnem leesett az ágakról. Amikor egy tóhoz értek Layla megállt és leült a tó partjára. A telihold gyönyörűen megvilágított mindent, szinte egyáltalán nem volt sötét. Layla leült a tópartra és a tavon tükröződő holdban gyönyörködött és unottan dobálta a kavicsokat a vízbe. Rossnak volt egy olyan érzése, hogy valahonnan ismeri Layla-t még nagyon régről. Pár perc után Layla felállt és Ross úgy döntött, hogy kicsit megijeszti és odarohant majd a nyakába ugrott. Ez még vicces is lett volna, ha Layla fiú és elbírja Rosst valamint, ha nem áll túl közel a tóhoz és nem esnek bele. Miután mind a két gyerek kapott levegőt és Ross ránézett Laylara, akiben már ő is meglátta a lányt, elnevették magukat.

-        Te meg mi a fenét keresel itt az éjszaka közepén? – Kérdezte Layla.

-        Téged! – Válaszolt Ross. – Nem is tudtam, hogy te még élsz! – Tette hozzá.

-        Pedig élek csak kicsit öregebb vagyok! – Mondta Layla.

-        Jól rászedtél minket ezzel a fiú vagy dologgal! Már majdnem el is hittem! – Mondta vigyorogva Ross.

-        Gyökér... Bevetted Ross! Átvágtalak! – Válaszolt Lay.

-        Jól van... Hét év alatt csak sikerült! – Mondta Ross.

A srácok még egy kicsit hülyéskedtek aztán kimásztak a tóból és elindultak visszafelé. Ross út közben átkarolta Laylat.

-        Remélem, tudod, hogy a frászt hoztad rám, amikor meghaltál! – Mondta.

-        Szent ég! Riker kettő! Nem haltam meg! Itt vagyok melletted! – Válaszolta Layla.

-        Várj... Riker tudja? – Döbbent meg Ross.

-        Igen! Tulajdonképpen már mindenki tudja! – Válaszolt Lay.

-        És... Mondott esetleg valamit rólam? – Kérdezte bizonytalanul Ross.

-        Talán – Felet Layla.

-        Tehát igen? – Kérdezte Ross.

-        Mondom talán. – Válaszolt Lay.

-        Akkor nem? – Kérdezte Ross.

-        Nem mondom meeeeeg! – Mondta Layla gyerekesen.

-        Kérlek! Légyszi légyszi légysziiiii!! – Könyörgött Ross.

Ross addig nyaggatta Layla-t amíg Lay el nem mondta, hogy Riker mit mondott. Már félúton jártak, amikor Ross megállt.

-        Mi az? Baj van? – fordult vissza Layla.

-        Nem csak... Amit Riker mondott... – Kezdte Ross.

-        Az full kamu! Tudom... Mehetünk? – Kérdezte Lay.

-        Nem... Épp ellenkezőleg... Az mind igaz! – Nyögte ki Ross.

Layla erre nem tudott mit mondani. Csak állt Rossal szemben, mint valami szobor. Lehet, hogy még levegőt se vett, de az biztos, hogy nem pislogott. Ross lassan közelebb ment Laylahoz és megölelte.

-        Ezt nem hiszem el... De miért nem mondtad soha? – Kérdezte Lay.

-        Nem tudom... Annyi időt töltöttünk együtt, hogy már szinte olyan volt mintha együtt járnánk, de aztán te meghaltál... – Mondta Ross.

-        Élek... Nem haltam meg fogjátok már fel! – Vágott közbe Layla.

-        Jól van... Akkor, amikor eltűntél... – Mondta Ross. – De most el nem tudod képzelni, hogy mennyire örülök! – Tette hozzá.

-        Én is örülök! – Mondta Lay.

Ross megfogta Layla kezét és visszasétáltak a házhoz. Ross megállt az ajtó előtt és Laylát maga felé fordította. A hold szépen megvilágította a két gyereket.

-        Baj van? – Kérdezte Lay.

Ross nem válaszolt csak közelebb rántotta magához Layt, mélyen a szemébe nézett, közelebb hajolt és megcsókolta.

-        Wow... Ezt miért kaptam? – Kérdezte Lay.

Ross mosolyogva vállat von, majd kinyitja az ajtót.

-        Kisasszony! – Mondta vigyorogva.

-        Köszi! – Felel Lay és bemegy.

Ross becsukta az ajtót és megfordul.

-        Lay! – Szól félhangosan.

-        Igen? – Fordul meg Lay.

-        Szeretlek! – Jelentette ki Ross.

-        Én is téged! – Mondta Lay majd visszafeküdt Rydel és Kristen közé.

***

Már majdnem mindenki ébren volt kivéve Rosst és Laylat.

-        LAYLAAAAAA!!! – Ordibált Kristen.

Layla ijedten felugrott és Ross is kinyitotta a nagy zajra a szemeit.

-        Mi van? Mi történt? Kötszert vagy mentőt? – Hadart Lay.

-        Hol voltál az este?  - Kérdezte Kristen.

-        Sehol... Miért? – Kérdezte fáradtan Lay.

-        Mert nincs meg a sapeszod... – Mondta Kristen.

-        De megvan csak nem itt hanem...  Nem mindegy? Mióta kell nekem itt magyarázkodni? – Kérdezte Lay.

-        És te Ross? Merre voltál az este? – Kérdezte Riker.

-        Én? Sehol! – Válaszolt Ross.

-        Ne tagadd! Az este akkorát estél, amikor kimentél, hogy alig bírtam röhögés nélkül! – Mondta Riker.

-        Te láttad? – Kérdezte döbbenten Ross.

-        Nem! Csak hallottam! – Válaszolt Riker. – Szóval hol voltál? – Kérdezte újra.

-         Mióta tartozok magyarázattal? – Kérdezte felháborodottan és álmosan Ross.

Ezen a többiek elnevették magukat. Kristenen kívül mindenki tudta, vagy legalábbis sejtette mi történt az este.

-        Gyerekek!! Már holnap van! – Ugrott fel hirtelen Ellington.

-        Igen! Tegnaphoz képest holnap van, holnaphoz képest tegnap és mához képest ma van! – Magyarázta Rocky.

-        Ez azt jelenti, hogy ma megyünk a... a... Oda! – Monda Ell és kirohant az ajtón. – De... Merre van az oda és miért csak én indultam el? – Tette hozzá.

-        Arra messze és mert az „idegenvezetőnk” még fel sem ébredt rendesen és nélküle nehéz lenne eltalálni oda. – Monda Rydel.

-        Jaaaa... Ja, hogy ja, hogy jaaaaa... Értem én! – Mondta Ell és leült Layla mellé.

-        Mi az? – Kérdezte Layla.

-        Várom, hogy felébredj, és akkor megijesztelek, hogy hamar magadhoz térj, és akkor mehetünk! – Mondta Ell.

Layla elég hülye fejjel ránézett Ellingtonra majd a többiekre, akik intettek neki, hogy feküdjön vissza. Layla visszafeküdt majd felkelt és még jóformán fel se ült Ellington beleordított a fülébe.

-        Ell, bazd meg, a fülem! – Mormogta Layla.

-        Felébredt! – Mondta Ell felugrott él felállította Laylat majd kirángatta.

Fél perc se kellett, hogy Layla reagáljon rá.

-        Ellington! Te megvesztél?? Mi a fenét kezdjek, egyedül veled mikor vagyunk heten? Térj már észhez és nyugodj le!! – Kiabált Layla majd bejött.

-        Szerintem nagyon nincs, kedve felmenni oda a nem tudom hova... – Mormogta Ell.

Layla elment megfésülködni, közben Rossnak is sikerült felkelnie. Riker odament hozzá.

-        Na? Mi volt ez este? – Kérdezte.

-        Azt hiszem, szeret! – Mondta Ross miközben neki akart dőlni a falnak, de majdnem elesett.

-        Hiszed vagy tudod? – Kérdezte Riker.

-        Azt hiszem, hogy tudom! – Válaszolt Ross.

-        Haver legyél már értelmes! Mit mondott? Mi történt? – Faggatózott Riker.

-        Semmi extra... – Mondta Ross és arrébb ment.

-        Mi az a semmi? – Kérdezte Riker.

-        Annyi, hogy lementünk a tóhoz visszajöttünk, az ajtóban megcsókoltam bejöttünk megmondtam neki, hogy szeretem és mondta, hogy ő is engem és ennyi!  Na csá! – Mondta majd odarohant Rydelhez.

-        Mi? Mit csináltál?- Kérdezte Riker.

-        Semmit! – Mondta Ross.

-        Miről van szó? – Kérdezte Rydel.

-        Riker megint olyat akar tudni, amihez semmi köze! Szólj rá, hogy ne kíváncsiskodjon! – Mondta Ross.

-        De van közöm hozzá, mert a tesód vagyok! Te komolyan megcsókoltad? – Kérdezte Riker.

-        Mi van? Laylat? – Döbbent meg Rydel.

-        Mi az mond, itt vagyok! – Mondta Layla.

-        Semmi! -  Mondta a két fiú egyszerre.

-        Csak annyit akartam, hogy mikor indulunk? – Kérdezte Delly.

-        Ja, hát, ha ti úgy érzitek, hogy készen álltok akkor felőlem mehetünk! – Mondta Lay.

-        Rendben! Menjünk! – Ugrott fel Ellington és kirohant az ajtón.

A srácok elindultak Ellington után. Ha ötvenszer nem, akkor egyszer sem kellett valakire rászólnia Laylanak, hogy ne egye meg, vigye magával, kenje a fejére azt a valamit, amit épp megláttak. Estefelé még a fák között megálltak éjszakára, mert Layla nem látta értelmét, hogy egész éjjel gyalogoljanak, majd összeessenek. A srácok összedobtak egy tábortüzet és leültek köré melegedni, mert az éjszaka a szabadban elég hideg. Egyszer csak hallottak valami zörgés és Kristen gyorsan odament Laylahoz.

-        Lay! Félek! Menjünk vissza! – Ölelgette Kristen, Laylat.

-        De nincs mitől! – Mondta Lay.

-        De ha itt vannak? Akkor mi van? – Kérdezte rémülten Kristen.

-        Miről beszél? – Érdeklődött Rocky.

-        Ja, csak vannak ilyen hülye legendák a szigetről és azt elmeséltem neki, de rossz ötlet volt... – Mondta Layla.

-        Milyen legendák? Elmondod? – Kérdezte Ross.

-        Hát, elmondhatom, ha annyira érdekel, de nem virágokról és nyalókákról szól. – Monda Lay.

-        Nem baj mond! – Mondta Rocky.

-        Oké akkor a szigeten él néhány mutáns lény. Ott van például a Chupakabra ami egy ilyen vérfarkas kutya és még mit tudom én minek a keveréke. Áldozatinak a vérét kiszívja, majd a tetemet otthagyja és tovább megy. Emberre ritkán támad, de megesik az is. Egyébként egy szörnyen ronda teremtmény. Aztán ott van még Nagy láb, amit szerintem mindenki ismer, egy hatalmas emberszabású élőlény. Épp az a különbség köztünk, hogy amikor mi a Homo sapiensből lettünk Homo sapiens sapiensek akkor ő meg nem tudom, mondjuk, homo sapiens majom vagy nem tudom milyen irányban fejlődött tovább. Mindegy is szóval egy giga teljesen szőrös ember. Aztán.. Ja, igen a The Rake! Wá kiráz a hideg, ha rá gondolok! Más néven A Figyelő. Olyan, mint egy UFO, nem, hülye, nem UFO hanem idegen!

-        Ugyan az... – Szakította félbe Ellington.

-        Nem nagyon mert az UFO az az Unknown Flying Object az idegen meg... Az meg idegen, na, hát... Idegen. De mindegy nem ez a lényeg! Szóval olyan, mint egy idegen, egy kopasz kutya és egy ember keveréke. Teljesen nem egyenesedett fel csak... csak görbe maradt... Jó ez hülye mondat volt... Az a lényeg, hogy éjjel, amikor alszol, ott ül az ágyad végén, a mi esetünkben előttünk, és figyeli, ahogy alszol. Ha esetleg észreveszed, valószínűleg megöl, ha nem, előbb-utóbb akkor is. Egyes emberek szerint ez a lény beszél hozzájuk álmukban, hogy menjenek el vagy meghalnak. Elég brutál de igaz.  – Mondta Lay.

-        Az... Az előbb nem azt mondtad, h... hogy csak legenda? – Kérdezte remegő hangon Rydel.

-        De azok, viszont akár valósak is lehetnek, hisz gondoljatok bele, hogy még régebben mi történt Csernobilben az atomerőművel. A sugárzásból sok ilyen és ehhez hasonló furcsaság jöhetett létre. – Mondta Layla.

A srácok megint zörgést hallottak ezúttal maguk mögül és mind az öt odament Laylahoz és Kristenhez. Ross leült Layla Mellé és átkarolta.

-        Gyerekek mi van itt? – Kérdezte Rocky, aki Ross másik oldalán ült.

-        Szereleeem! – Mondta Riker kicsit buzis hangon mire Rydel oldalba bökte. – Mi van? Ez az igazság! – Mondta.

-        Layla te szereted Rosst? – Kérdezte Kristen aki már Lay ölében ült.

-        Azt hiszem... De ne boncolgassuk ezt a témát tovább! – Mondta Lay és Ross vállára hajtotta a fejét.

A srácoknak pár óra alatt nehezen, de sikerült elaludniuk. Persze a kivételek most is megvoltak...

-        Lay! Ébren vagy? – Kérdezte Ross.

-        Aha – Válaszol Lay.

-        Amit ma elmondtál azokról az izékről, tudod a Chupakabráról, a figyelőről meg ezekről az igaz? – kérdezte Ross.

-        Nem tudom. Én még nem láttam ezeket hála Istennek, de akár létezhetnek is. Semmit sem zárok ki. – Mondta Lay.

-        Te nem félsz? – Kérdezte Ross.

-        Néha egy kicsit, de nem nagyon. – Mondta Lay és becsukta a szemét.

Layla és Ross egy hangos zörgést hallottak maguk mögül, amire Ross felkapta a fejét.

-        Mi volt ez? – Kérdezte rémülten.

-        Egy nyúl! Most aludj! – Mondta Lay.

-        De nem mert... mert... Mert nem! - Mondta Ross.

-        Nem baj! Bármi is az biztos nem bánt! – Mondta Lay és átölelte Rosst.

-        Jó éjt! – Mondta Ross.

-        Köszi! Neked is! – Válaszolt Lay.

-        Köszi! – Mondta Ross és elaludt.

Másnap reggel Ross megkérte Layla kezét és Lay igent mondott... XD Csak szeretnétek! A másnap reggel kezdetű rész majd a 14. lesz és nem valószínű, hogy ez lesz, benne bár ki tudja. A legendákról annyit, hogy én magam sem tudom, hogy igazak-e mindenesetre a teremtményekről szóló legendák létezőek és nem én találtam ki egyiket se. Mindenkinek saját szívügye, hogy elhiszi-e vagy sem. Remélem, hogy fogtok tudni aludni ezek után. Akkor... Nem tudom mit akartam. Elfelejtettem :D Ja meg van! Csak annyi, hogy bocsi, hogyha kicsit gáz rész lett. Életemben nem írtam semmi romantikus dolgot, és ahogy azt már említettem nem is szeretem, a romantikát szóval nézzétek el, ha elcsesztem. Azt hiszem, ennyit akartam.
Mindenkinek jó olvasást, jó éjt, The Rake-mentes éjszakákat, és sok sikert a jövő héthez (és utána)!

Sziasztok!!!