12. RÉSZ

Helyszín: A ház.

Idő: 11:30

-        Unatkozok... – Mondta Ell.

-        Én is... – Folytatta Rocky.

-        Szerintetek mit csinál most Lay és Rik? – Kérdezte Ross.

-        Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy halat fognak. – Mondta Rydel.

-        Vagy...? – Kezdte Ell.

-        Nincs vagy... – Szólt Ellingtonra Rydel.

-        Jó akkor nincs... – Mondta Ell.

-        Engem megöl az unalom... – kezdte Ross. - Nahát, lepke! De naaagy... Elkapom! – fejezte be majd elkezdte kergetni.

-        Mikor jönnek már visszaaaaaaaaaa? – Nyűgösködött Kristen.

-        Nem tudom... – Válaszolt Ell.

***

-        Szóval? Mégis mi lenne a kérdés? – Kérdezte mosolyogva Layla.

-        Mi a véleményed... – Kezdte Riker de megállt.

-        Mi a véleményem a miről? – Kérdezte Lay.

-        Mi a véleményed... Fú bakker... Ezt nem tudom, hogy hogy lehet megkérdezni... Még sose kérdeztem ilyet tőled... – Mondta Riker.

-        Akkor most meg fogod kérdezni! – Mondta Layla.

***

Rossnak sikerült elkapnia a lepkét, amit kergetett, de elengedte. Kristen unalmában fogta magát és beült az ablakba.

-        Kristen szállj ki az ablakból! Még a végén kiesel! – Szólt rá Rydel.

-        Jaj dehogy is. – Intette le Kristen Rydelt.

Ross miután elengedte a lepkét még kergette egy kicsit és a nagy lepke pont azon az ablakon akart kimenekülni ahol Kristen ült. Kristen elkezdett csapkodni maga előtt, aminek az lett a vége, hogy hátra esett és kiesett az ablakon. A srácok rémülten odarohantak az ablakhoz. Szerencsére Kristennek sikerült megkapaszkodnia az ablakban és Rocky és Ell visszahúzták.

-        Na látod... – Kezdte Rydel. – Mondtam, hogy nem kellett volna oda ülnöd! – fejezte be.

-        Igazad volt... Bocsi! – Felet Kristen.

***

-        Szóval... – Kezdett bele újra Riker.

-        Szóval? Rik itt fogok megöregedni és nem ez a tervem. – Mondta Layla.

-        Csak annyi, hogy mi a véleményed a tesómról? – Bökte ki Riker.

-        Öm... Most tehetnék, úgy mintha tudnám, hogy kire gondolsz, de van 4 testvéred és fogalmam sincs, hogy épp kit kéne véleményeznem. – Felelt Layla.

-        Hát Rosst. – Mondta Riker.

-        Rosst? Még mindig olyan, mint egy kisgyerek rengeteg energiával. – Felelt Lay. - Miért? – Kérdezte.

-        Tudtad, hogy mikor te meghaltál... – Kezdte Riker

-         Nem haltam meg, az ég szerelmére, itt vagyok!! – Szakította félbe Layla.

-        Jó, de azt hitte, vagyis tük... Mind azt hittük... De nem ez a lényeg, hanem az, hogy szerintem kicsit beléd esett. – Fejezte be Riker.

Layla döbbenten nézett Rikerre majd elnevette magát.

-        Most... Mi van? – Kérdezte értetlen tekintettel Riker.

-        Még hogy, Ross? Belém? Hah, de vicces vagy! Mióta elkezdtetek táncolni az óta ismerlek titeket, de csak barátok voltunk. Mi változott volna az óta mióta „meghaltam”? – Kérdezte Lay.

-        Hát sok minden! Te nem láttad utána Rosst meg akkor, sem amikor nem voltál ott... Gondolom. – Mondta Riker.

-        öm... Nem, nem látta, amikor nem voltam ott és én nem vettem azt észre, hogy szerelmes lenne. – Felelt Layla.

-        Mert jelenleg te fiú vagy, ő meg nem buzi! – Mondta Rik.

-        Azt te honnan tudod? – Kérdezte nevetve Lay.

-        Lay... Ez most nem vicces... – Mondta komolyan Riker.

-        Jó bocsi... Amúgy szerintem hagyjuk ezt a témát mert gondolom neked se mondta ezt és nekem se mondott sose olyat, hogy tetszem neki szóval mellőzzük... Viszont azzal az egy nyamvadt hallal nem sokra megyünk. – Mondta Layla.

Riker meredten bámult maga elé. A fejében bevillant az, hogy amikor a TV-ben bemondták pár éve, hogy mi is történt a Hamilton család tagjaival, hogy reagált rá Ross. Teljesen magába zárkózott egy időre és nem akart senkivel sem beszélni. Rossz volt látni, hogy hiányzik neki valaki.

-        Riker! Minden oké? – Kérdezte Layla.

-        Mi? Ja, aha, persze, minden rendben csak elgondolkoztam... – Válaszolt Riker.

-        Vigyázz azzal, az ártalmas! – Mondta Layla.

Riker mosolygott és elkezdtek halat fogni. Később visszamentek, tiszta vizesen. Lay és Riker kiabálást hallanak ezért gyorsan berohannak. Legnagyobb döbbenetükre azt látják, hogy Kristen Rocky nyakában ül, és egy párna, amit Ell dobott, repült feléjük, ami fejbe találta Layla-t.

-        Köszi... Ez hiányzott a mai napomból... – Mondta.

-        Hupsz... Bocsi... Véletlen volt, csak bejött egy darázs és azt akartuk leütni. – Szólalt meg Ell.

-        Hát amint látod, én nem vagyok darázs szóval leütni nem sikerült, de szerintem már elmenekült... – Mondta Layla miközben odament Rockyhoz és leszedte húgát a nyakából.

-        Te! Soha többet ne hagyj egyedül ezekkel!! Majd megölt az unalom! – Mondta Kristen.

-        Arról én nem tehetek, hogy pár órára öten érted? Öten! Nem tudjátok lekötni magatokat. – Válaszolt Layla.

-        Az igaz... De nagyon uncsi volt... Nagyon! – Mondta Kristen.

-        Oké most, hogy ezt is megbeszéltük... Én éhen halok!! – Mondta Ell.

-        Akkor... Együnk? – Kérdezte Riker.

-        IGEN! – Kapta a választ a társaság többi tagjától.

A srácok kisebb-nagyobb sikerekkel, de megsütötték a halakat. Most jobban odafigyeltek, nehogy megint meggyulladjon valaki, mint az első próbálkozásnál. Miután ettek Rikernek eszébe jutott valami.

-        Srácok... Bár tök jól elvagyunk itt de... Az a cél, hogy haza kerüljünk. – Mondta.

-        Az igaz... Lay? – Nézett Laylara Rocky.

-        Mi van? Nem tudok teleportálni, se repülni és nincs kopoltyúm, hogy átússzam a tengert. Még varázsló sem vagyok. Én csak a szerencsében bízok. – Mondta.

-        Jó, de most van egy helikopter is! – Mondta Ross.

-        Igen, amiben nincs semmi üzemanyag, mert az állatok királya elfelejtett tankolni! – válaszolt Ell.

-        Jól van már... Mintha te sose felejtenél el semmit... – Válaszolt gyerekesen Ross.

-        Akkor... Lay én láttam egy nagy sziklát, ha onnan szétnézünk és meglátunk egy hajót és úgy, mint az indiánok, füstjeleket küldünk nekik és észrevesznek, és ide jönnek, és mi haza jutunk és ti is és mindenki boldog! – Mondta Riker vigyorogva.

-        Oké... Először is... Ne próbálj meg egy mondatot egy levegő vétellel elmondani. Másodszor... Te tudod, milyen messze van az a szikla?? Arról ne is beszéljünk, hogy még veszélyes is az út oda, az sem biztos, hogy az utat túlélném... Nétek... Túlélnétek. Meg, ha fel is jutnánk, az sincs aláírva, hogy akkor jönni fog egy hajó és észre fog venni.

-        Jó ez mind igaz, de meg kéne próbálni, nem? – Kérdezte Riker.

A többiek kételkedve néztek egymásra és Rikerre. Nem lenne egyszerű oda feljutni és az se biztos, hogy érdemes lenne.

-        Nem tudom... – Mondta Rydel. – Lehet, hogy igazad van de meglehet, hogy nem. –fejezte be.

-        Szerintem próbájuk meg! – Állt fel Rocky.

-        Támogatom! -  Mondta Ell.

-        Én is! – Csatlakozott Ross.

-        Hát akkor menjünk! – Értett egyet Rydel.

-        Lay? Segítesz nekünk? – Nézett Riker Laylara.

-        Héééé.... Csak mert kicsi vagyok engem meg se kérdeztek? – Nyávogott Kristen.

-        De, vedd úgy, hogy meg vagy kérdezve és igent mondtál... – Mondta Lay.

Kristen szomorúan nézett nővérére.

-        Jaj, tudod, hogy csak viccelek. – Mondta Lay és megölelte húgát. – De igazam volt nem? – Kérdezte.

-        De igen. – Felet Kristen.

-        Szóval akkor segítesz? – Kérdezte ezúttal Ross.

-        Persze! – Válaszolt Lay.

-        De... – Kezdte Ell. – Muszáj ma? Nem lehetne holnap? Ma nincs sok kedvem... – Fejezte be.

-        Jó akkor holnap... – Mondta Riker.

A srácok estig alig csináltak valamit, de az elég volt ahhoz, hogy este 9 felé mindegyikőjük kidőljön és elaludjon. Vagyis majdnem mindenki. Layla nem tudott aludni ezért kimászott Rydel és Kristen közül és halkan elindult kifelé. Igazából csak szeretett volna halk lenni és nem felébreszteni senkit, de nem figyelt és megbotlott Ross lábában. Ross felébredt és ránézett Laylara.

-        Lay? Mit csinálsz? – Kérdezte nagyon álmosan.

-        Öm... Csak álmodsz... Ezt az egészet csak álmodod. Érted? – Kérdezte Layla és remélte, hogy beveszi Ross.

-        Oh, úgy mindjárt más. – Válaszolt Ross és visszaaludt.

-        Huh... Ez meleg volt... – Kezdte Layla. – De miért beszélek magamba? – Kérdezte magától majd legyintett és elment.

Amint kitette a lábát az ajtón Ross újra felébredt.

-        Tudtam én, hogy nem álmodom! – jelentette ki majd felkelt.

Elindult, halkan Layla után, mert kíváncsi volt, hogy miért megy az éjszaka közepén csavarogni. Persze az volt az első dolga, amikor becsukta az ajtót, hogy majdnem leesett a fáról, de hát mi így szeretjük.

Viszont az, hogy Lay hová ment és, hogy Ross túléli-e azt, hogy követi Layla-t csak a következő részből derül ki! Addig is további jó szórakozást és jó hétvégét mindenkinek!

Sziasztok!!!