9. RÉSZ

Helyszín: Az erdőben a fákon

Idő: 16:30

Mindenki nagyon megijedt. Hirtelen azt se tudták, hogy mi van csak Layla és Ross kiáltását lehetett hallani. Ross igyekezett elkapni egy ágat és sikerült neki, majd elkapta Layla kezét.

-        Megvagy.  – Vigyorgott Ross.

-        Köszi... De... Engedj el. – Mondta Layla.

-        Mi? Mert? – Értetlenkedett Ross.

-        Mert nem bírsz el... – Mondta Layla.

-        De egy ideig igen, és ha a többiek nem állnának, mint a... A... A nem is tudom mi akkor az jó lenne. – Magyarázta Ross...

-        Ezt már mondani se mertem... – Válaszolt Layla.

-        Zsibbad a kezem... – Mondta Ross.

-        Meddig akarunk itt lógni? – Kérdezte Layla unottan.

-        Nem tudom, de majomnak érzem magam... – Felelte Ross.

-        Hé, azokkal már lespanoltál. Keress más állatot. – Mondta Layla.

-        Esetleg nem segítenétek? Mert a végén megunom és ugrok. – Mondta kicsit idegesen Ross.

Riker és Rydel megrázták a fejüket. Olyanok voltak, mint akik eddig nem is ebben a világban éltek volna. Riker nyújtotta a kezét Laylanak és Rydel pedig megfogta Lay másik kezét és felhúzták.

-        Oké Rosst már nehezebb lesz... – Mondta Riker.

-        Szerintem hagyjuk itt. Már jól összehaverkodott az állatokkal. Ti is látjátok, hogy annyit állatkodtak, hogy leesett. – Poénkodott Ellington.

-        Mi? Ne már!! Nem hagyhattok itt. – Rémüldözött Ross.

-        Nyugi már. Gyere! – Nyújtotta a kezét Layla.

Riker és Layla Ross-t is felhúzták.

-        Mi lenne, ha ezentúl én mennék elől? – Kérdezte Layla

-        Rendben! – Egyezett bele Ross.

-        Amúgy sem értem minek mentél előre, amikor nem is tudod, merre kell menni. – Mondta Rocky.

-        Mert valakinek kellett te meg nem mentél. – Válaszolt Ross.

-        Oh, igen? Legalább nem én estem le. És tudod miért? Mert én nem vagyok olyan gyerek, hogy előre rohanjak. Nem is tudom, mi lenne, ha nem kapkodnál el mindent. Néha olyan, vagy mint egy kisgyerek. Ez a „oh de cuki ez a rák” meg vegyük a nyakukba a kígyót történet. Mi lesz a következő?  Mész és megeszed az angyaltrombitát? – Vágta hozzá Rocky.

Ross hirtelen meg sem tudott szólalni.

-        Befejeztétek? – Kérdezte Layla.

-        Azt hiszem most már be... Haladjunk! – Mondta Ross és elindult.

-        Na, erről beszéltem! Ez vagy te! – Mondta Rocky.

-        Rocky ne már... Most miért vagy ilyen? Te is megcsinálod a hülyeséget. Miért kell piszkálni? – Kérdezte Rydel.

-        Rydel most tök mindegy mit mondasz. Ezt hozza ki belőlük a sziget. Majd megnyugszik mind a kettő. De ha nem akkor megvan, kit esztek meg először. – Mondta teljesen komoly arccal Layla.

Rocky és Ross rémülten egymásra néztek és megölelték egymást.

-        Szeretjük egymás! – Jelentette ki Ross miközben Rocky-t ölelgette.

-        Igen! Nagyon!! Nem kell senkit se megenni. – Vigyorgott Rocky az ölelgetés közben.

A többiek ezen elnevették magukat.

-        Nem megmondtam, hogy előbb vagy utóbb megnyugszanak? De megmondtam. – Mondta nyugodtan Layla.

A srácok elindultak visszafelé. Az út hosszabbra sikeredett, mint ahogy azt várták mivel valaki mindig a saját feje után akart menni.

-        Azt ugye tudjátok, hogy egy másfél órás utat nektek sikerült három órára, azaz az eredeti kétszeresére meghosszabbítani? – Kérdezte Layla.

-        De megérte! – Jelentette ki Ross vidáman miközben egy katicát nézegetett a kezén.

-        Haver... Vigyázz rá... Ő az első állat, amelyik nem bántott. – Mondta Ell.

-        Miért? Téged tök régóta ismerlek és te se bántottál még. – Felelte Ross.

-        Hát... Öm... Izé... Hát erre nem tudok mit mondani. – Nevetett Ellington.

Nem csak Ell, hanem ezen a mondaton mindenki elnevette magát. Miután bementek a házba Layla gondolt egyet és lefeküdt a ”szoba” közepére.

-        Meghaltam. – Mondta aztán nevetett.

-        Srácok!  - Szólt Ellington. – Az gáz, ha nagyon viszket a hátam? – Kérdezte Ell.

-        Hát vakard meg. – Tanácsolta Rocky.

-        Nem azt kérdeztem, hogy mit csináljak, hanem azt, hogy gáz-e... – Felelt Ellington.

-        Szerintem nem... Végül is ez előfordul – Mondta Rydel.

-        Jó, de ez nagyon viszket! – Felelte Ell miközben nagyon vakarózott.

Layla csak vigyorgott, de nem mondott semmit.

-        Lay ez nem vicces... Nagyon viszket! Ha nem tudod, miért akkor inkább ne nevess. – Mondta Ell.

-        Tik... Tak... Tik... Tak...  – Monda nevetve Layla.

-        Oh, bakker... Ne... Ugye most csak viccelsz? – Rémüldözött Ellington.

-        Én nem... – Felelt Layla.

-        Akkor csinálj valamit, mert megőrülök. – Nyavalygott Ell.

Közben felbukkant Kristen is.

-        Halihó! – Köszönt Kristen – Mizu? – Kérdezte.

-        Szia! Ellington... – Felet Layla.

-        Ij... Te is meghemperegtél a mérges szömörcében? – Kérdezte Kristen.

-        Aha... – Válaszolta Ell. – És meg fogok őrülni!! – Fejezte be.

Ross miközben ücsörgött és a katicával játszott észrevette, hogy itt van Kristen.

-        Oh, szia Kristen! Mizu? – Kérdezte.

-        Semmi. – Válaszolt Kristen. - Veled? – Kérdezte.

-        Katicázok. – Felelt Ross.

-        Muti! – Mondta Kristen és Ross ölébe mászott.

Miközben Ross és Kristen az figyelték, hogy a katica mit csinál Ross ujján Ellington tovább szenvedett Layla pedig lelépett.

-        Nyugi már és ne vakard! – Kérte Rocky.

-        De viszket!! – Válaszolt Ell.

-        Szerintem vedd le a pólód, mert az is dörzsöli. – Tanácsolta Rydel.

-        Húgi neked milyen jó ötleteid vannak. – Mondta Riker.

Ellington levette a pólóját Rydel tanácsára, de még így is iszonyúan viszketett a háta.

-        Hol van Layla? – Kérdezte Ell.

-        Már te is kezded? Ő egy fiú! – Mondta Riker.

-        Jó akkor Lay nekem mindegy... – Monda Ell.

-        Itt van Lay! – Mondta Layla egy vizes ronggyal a kezében.

-        Hol voltál? Mi az a vizes vacak? – Kérdezte Ell.

-        Nem vacak, hanem rongy és te meg feküdj hasra. Mázlid van, mert még van ilyen vacak krém itt, valahol ami erre való. – Mondta Layla és elő vett egy dobozt, amibe krém volt.

-        Ez mi és miért kell hasra feküdnöm?  - Kérdezte Ell.

-        Ez krém a viszketésedre, és azért mert a vizes rongy nem marad a hátadon csak úgy. – Mondta Layla.

-        Pf... Én nem fekszek le. – Ellenkezett Ellington.

-        Jó akkor maradj így. – Mondta Layla.

Miután Lay bekente Ellington hátát Ell egy kicsit nyugton volt.

-        Áhááá!! Nagyon viszket!! – Kiabálta.

Riker és Rocky lefogták Ellington kezét, hogy ne vakarózzon.

-        Ellington fekszik. – Mondta Layla.

-        Mi? Nem... – Ellenkezett még mindig Ell.

-        Azt Mondtam, hogy fekszik! – Mndta határozottan Layla.

-        Oké, oké... – Felelte Ell én lefeküdt.

Layla a hátára tette a vizes rongyot.

-        Unatkozom... És viszket a hátam!! – Nyavalygott Ell.

-        Majd elmúlik. – Mondta Riker.

-        Köszi, te szadista... Meg te másik szadista!  Mind szadisták vagytok! – Mondta Ell miközben vakarózni próbált.

Azért nem sikerült neki, mert Riker és Rocky ráültek a kezére. Layla és Rydel pedig leültek Rossék mellé. Miközben Ellington szenvedett Rosst és az ölében ülő Kristent nézték, akik a még mindig a katicával babráltak

-        Tök olyanok, mint a gyerekek. – Mondta Layla Rydelnek.

-        Mert azok. Kisgyerekek. – Mondta Rydel.

-        Helló! Itt szenved egy sztár dobos! Segítene valaki!! – Nyavalygott tovább Ell.

-        Ellington... Ha nem hagyod abba, akkor azt a segítséget kapod, hogy egy zoknit nyomok a szádba. Az jó lesz? – Kérdezte Layla

-        Csöndbe vagyok. – Vigyorgott Ell.

De az, hogy Ellington meddig szenved még és mi vár még a srácokra majd csak a következő részben tudjátok meg. Addig is jó olvasást mindenkinek!

Sziasztok!