16. RÉSZ

Helyszín: Sötét tisztás

Idő: Este 11:55

Gyászos csend volt és egyre sűrűsödő köd. Semmit sem lehetett hallani. Se madarat, se majmokat, se rovarokat. Néhol Ross szipogása törte meg a síri csendet. Még mindig nem aludt senki. Nem tudtak.

-        Riker! – Szólt Ross.

-        Hm? – Kapta fel fejét Riker.

-        Nem lehet, hogy csak álmodunk? – Kérdezte reménykedve Ross.

-        Kétlem... – Felelt Riker.

Ross lehajtotta a fejét és visszatért az a mély csend, ami addig uralkodott. Ross oda akarta húzni magához Layla-t de a földön kisebb-nagyobb kövek, gyökerek, amiken ha végighúznak, egy embert elég fájdalmas tud lenni.

-        Au! – ugrott fel Layla. – Ezt soha még egyszer! – tette hozzá.

Mindenki teljesen döbbenten nézett a „halott” Layla-ra.

-        Layla? – Hökkent meg Ross.

-        Basszus Lay... Ha azt csinálunk, amit megbeszéltünk tök jó szívatás lett volna... – Mormogott Riker.

-        Oh, elnézést... Majd egyszer végighúzlak a földön és meglátjuk, hogy mennyire meg a hulla szerepe! – Mondta Layla.

-        Te... Egyszer meghalsz, aztán feltámadsz, majd megint meghalsz, és most újból élsz... Ez egy érzelmi hullámvasút! – Magyarázta Rocky.

-        Kölcsön kenyér visszajár! – Kacsintott Layla.

-        De én... Én még ordítottam is... – Mondta kétségbeesetten Ellington.

-        Tudom... Én meg megsüketültem... Ezer köszönet! – Felelt flegmán Layla.

Rydel meg se szólalt csak nevetett a döbbent fiúkon.

-        Te tudtad, igaz? – Nézet Rydelre Layla.

-        Összerezzentél amikor Ellington elordította magát. Nem volt nehéz észrevenni! – Mondta Rydel.

-        A többségnek mégsem ment... – Mutatott a többiekre Layla.

Ross azt se tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Végül úgy döntött, hogy nevet és Lay nyakába ugrik, de ezúttal nem akkorát, hogy elessenek úgy, mint a tónál. Bár nem ugrott akkorát, de miután Layla azzal, hogy felállt leporolni magát és Ross felé fordult ismételten keresztül húzta Ross számításait, tehát a végeredmény ismételten egy hatalmas ám vicces esés lett. Ross lehorzsolta a tenyerét, Layla pedig még jobban a hátát, ami akkor már kicsit véres is volt, de nem volt semmi komoly baj.

-        Áhááá!! Ti meg akartok ölni! – Kiabált Lay.

-        Lehetne, hogy egyszer nem húzod keresztül a számításaimat? – Kérdezte Ross miközben még mindig Layla-n tehénkedett.

-        Most komolyan azt várod, hogy én kérjek bocsánatot azért, mert olyan, vagy mint egy kisgyerek? – Kérdezte elég flegmán Lay.

-        Hm... Most, hogy mondod... Igen! – Felelt Ross.

-        Na, addig ne vegyél levegőt! – Mondta Lay. – És szállj le rólam! Nehéz vagy... – Tette hozzá.

Ross feltápászkodott Layla-ról és segített neki felállni.

-        Au, a kezem... Lejött a bőr és fáj! – Panaszkodott Ross.

-        Júj, Layla hogy néz ki a hátad...! – Mondta Ell amikor meglátta Layla hátát, ami eléggé le volt horzsolva.

-        Hát gondolom, olyan nagyon gyönyörű lehet. – Mondta Layla és megpróbálta megnézni, de valamilyen különös módon nem sikerült.

Ross és Lay leültek a többiekhez a fa tövébe. Mind nagyon fáradtak voltak, de nem tudtak elaludni, Kirstenen kívül.

-        Hányadika lehet? – Kérdezte Riker.

-        Én már legalább két éve nem tudom... - Mondta Layla miközben hol Ross, hol Riker vállára hajtotta a fejét.

-        Passz... – Mondta Álmosan Rydel.

-        Nem tudom... – Felelt Rocky.

-        Hát... 7-8 napja vagyunk itt és 15.-én jöttünk el tehát 22-23.-a lehet. – Állapította meg Ellington.

-        De okos vagy! – Mondta Rocky.

Riker elkenődötten ölelte meg Laylat.

-        Öm... Rik! Minden rendben? – Kérdezte Lay.

-        Nem! Nincs! – Mondta Riker.

-        És el is mondod, hogy mi a baj vagy csak megfojtasz? - Kérdezte Lay.

-        Csak 30.-a a bajom! – Mondta Riker.

-        Miért mi lesz 30.-án? – Kérdezte Lay.

-        Akkor lenne karrierünk eddigi legnagyobb fellépése a Time Squeren de nem lehetünk ott... – Mondta szomorúan Ross.

-        Az nem a Summer fest lesz? – Kérdezte Lay.

-        De igen... És ha mi nem megyünk, el valószínűleg más előadókat hívnak és lemaradunk karrierünk csúcspontjáról... – Mondta Rydel.

-        Srácok addig még van 7 nap! Ha mázlitok van, simán hazajuthattok!  - Biztatta őket Layla.

-        Szerinted mázlink lesz? – Kérdezte Ellington.

-        Akár az is lehet, de sose tudjuk meg, ha nem megyünk fel a sziklára és nem próbáljuk meg azt, amit Riker mondott. – Magyarázta Lay.

-        Hát akkor próbáljuk meg! –Ugrott fel Rocky.

-        Jó, de csak, holnap mert én fáradt vagyok!! – Mondta Ell és visszarántotta Rockyt.

Rocky leült és lassan mind elaludtak. Amikor felkeltek csak egy fokkal volt világosabb. Ezúttal senki nem ette meg a másik lábát álmában viszont Riker és Ross is átölelték Layla-t mint valami plüss állatot és a két fiúnak sikerült megfognia egymás kezét. Szegén Lay a két fiú között mozdulni sem bírt.

-        Szeretlek Layla! – Motyogta álmában Ross.

-        Hiányoztál anyu! – Mormogta álmában Riker.

-        Lay, látom egyszerre két ember lettél! – Mondta Rydel.

-        De még mindig jobb mintha szeretlek pókica és hiányoztál apu lett volna! – Mondta mosolyogva Layla.

-        Segítsek? – Kérdezte Ellington.

-        Ha elordítanád magad, hogy kígyó azt megköszönném! – Mondata Lay.

Ellington elordította magát, mire Ross és Riker felugrottak és félelmükben egymásnak futottak és elestek. Layla felállt és mintha misem történt volna elindult.

-        Mi történt? – Kérdezte kábán Ross.

-        Te álmodban közölted, hogy szeretsz... – Mutatott Lay Rossra. – ...te pedig, hogy hiányzik anyukád... – mutatott Rikerre. – ...és közben egymás kezét fogtátok. –Fejezte be.

Ross és Riker egymásra néztek, aztán Laylara majd a többiekre és ismét egymásra és hanyatt estek a nevetéstől. Elindultak egy ugyancsak kevésbé biztató ösvényen. Miközben sétáltak Layla nem érezte, hogy biztonságban lennének. Olyan érzése volt mintha követték volna őket. Séta közben próbált nyugodt maradni, de amikor egy bokor mögött meglátott egy halott majom tetemet ez nem sikerült.

-        Srácok... – Kezdte vigyorogva, de az idegességtől. – Milyen jók vagytok a futásban? – Kérdezte.

-        Eléggé, de miért? – Kérdezte Riker

-        Azt hiszem, nem vagyunk egyedül! – Bökte ki Layla.

-        MI? – Kérdezte egyszerre az egész társaság.

-        Ezt eddig miért nem mondtad, hogy vannak itt mások is? – Kérdezte Rocky.

-        Mert én se tudtam, de haladjunk, mert a majom láttán nem fogott el a kellemes érzés! – Mondta Lay, felvette Kristent és tovább ment.

Layla teljesen összezavarodott. Már azt se tudta, hogy merre van az előre csak ment és remélte, hogy jó irányba halad. Egyre gyorsabb léptekben haladt, már szinte meg se nézte, hogy merre meg csak ment.

-        Lay! Hová rohansz? – Szaladt oda Ross Laylahoz.

-        Nem rohanok! Gyere már! – Mondta és tovább ment.

Egy útkereszteződésnél Layla először balra akart menni, de meggondolta magát és jobbra indult, mert a jobb mégis csak jobb. De nem most! Layla egy világos tisztásra kalauzolta a bandát. A tisztáson voltak ház szerűségek és a tisztás közepén oszlopok.

-        Oh, bassza meg! – Mondta Layla.

-        Mi az? – Kérdezte Rydel.

-        Hehe... Hehe... Semmi.. Tünés innen! – Mondta Layla.

Ross mintha meg se hallotta volna elindult a bizarr kis falu közepe felé. A többiek Ross mellett tették le a voksukat és elindultak ők is Rossal.  Layla visszafordult és azt látta, hogy a többiek totál más irányba mennek és utánuk futott. Layla elkapta Riker kezét és maga felé rántotta.

-        Ti megvesztetek? – Kérdezte. – Ha azt mondom, hogy tűnjünk, innen akkor tűnjünk innen! – Tette hozzá idegesen.

Fél perc sem kellett Rossból kitört az ordítás amint meglátta közelebbről az oszlopokat. Hanyatt esett és igyekezett hátrébb csúszni. A többiek oda rohantak, hogy lássák, hogy mi történt és ledermedtek a rémülettől. Mindenre számítottak csak arra, nem amit láttak. Az oszlopon egy felnyársalt sötétebb bőrű ember volt. A srácok a rémülettől meg sem bírtak mozdulni. Ross már majdnem megint elordította magát, de Layla észbe kapott és befogta a száját.

-        Nehogy ordíts te idióta! – Szólt Layla.

-        Az... Az... Az egy ember? – Kérdezte Riker. Arcáról sugárzott a félelem.

A többiek tátott szájjal bólogattak. Layla lassan elindult az oszlop felé. Igyekezett csendesen odalopakodni, nehogy bárki is meghallja. Amikor kicsit jobban összeszedték magukat a többiek odamentek Laylahoz aki már ott állt az oszlop előtt.

-        Mi az szívem? Miért jöttél ide? – Kérdezte Ross.

-        Szívem? Hát jó... Csak azért, hogy tudja, hogy mióta van itt ez a... Hát ő! – Mondta Lay.

-        És? Mióta? – Kérdezte Rocky.

Layla óvatosan megfogta az embert. A keze tiszta vér lett és a holtest még jóformán ki sem hűlt.

-        Layla! – Szólt rémülten Kristen.

-        Ne most! – Szólt vissza Layla.

-        De Lay! – Szólalt meg újra egyre rémültebben Kristen.

-        Ne! Most! – Mondta Layla idegesen.

-        LAYLA! – Kiáltott Kristen.

-        Az ég szerelmére mi van? – Fordult meg Layla.

Amikor megfordult maguk mögött bennszülötteket látott. Magas, sötét bőrű férfiak voltak. Volt köztük nő is, de a férfiak voltak többségben. Layla döbbenten nézett a nem épp barátságos emberekre.

-        Oh, bazd meg... Ezt megszívtuk! – Mondta Lay.

-        Lay... Ugye ezek a haverjaid? – Súgta Ell Layla fülébe.

Layla Elligton felé fordult nem a legkedvesebb tekintettel, majd nagyot nyelt és közelebb lépett a bennszülöttekhez. A bennszülöttek közül egy alacsonyabb férfi lépett elő, nyakában fogakból álló nyaklánc és lehetett rajta érezni a hús szagot. Layla szíve szerint elrohant volna, de nem hagyhatta ott a többieket.

-        Öm... Üdv! – Szólt Layla. – Beszélni angol? – Próbált kommunikálni, de választ nem kapott. – Nem? Rendben, nem baj... Öm... Italiano? Español? Français? Nihon? –Kérdezgette Layla de egyikre se kapott választ csak egyre idegesebb tekintetet.

-        Lay! Mi a frász az a Nihon és mióta tudsz te ennyi nyelven?  - Lépett oda Riker Laylahoz.

-        Japán, japánul és ezek közül csak Spanyolul tudok, de próbálok kommunikálni, ha nem, tűnne fel! – Mondta Layla és Riker szó nélkül hátrébb lépett.

Layla próbált nyugodt maradni, de nehéz volt pláne, hogy még egy kósza mosolyt se látott. Az emberek, mint idegenként tekintettek rájuk, hiszen azok voltak és nem voltak barátságosak. Layla lassan hátrált lehajolt Kristenért és felvette.

-        Lay tudok járni! – Mondta Kristen és elkezdett kapálózni.

-        Tudom, de futni olyan gyorsan nem! – Felelt Layla. – Srácok, amikor szólok, eszetlen kezdjetek el futni az erdő felé! – Tette hozzá.

Layla tovább vigyorgott, de a bennszülöttek nem. Semmilyen kedves gesztust nem mutattak. Laylaban vándorolt egy olyan érzés, hogy futni kell.

-        Kupata naye*! – Kiáltotta el magát határozottan a törzsfőnök. Azaz akivel Layla kommunikálni próbált.

-        FUTÁS! – Ordított Layla és elrohantak a bennszülöttek meg utánuk.

A srácok berohantak az erdőbe, Kristenből kitört a sírás, Layla pedig nem tudta merre menjenek.

-        Bassza meg, bassza meg, bassza meg!! – Hajtogatta Layla és a fejét kapkodta.

-        Merre tovább? – Kérdezte Riker.

Layla kétségbeesetten nézett jobbra, balra és látta, hogy a bennszülöttek egyre közelebb érnek. Layla elkapta a fejét balra.

-        Erre! – Mondta és elrohant.

Menekülés közben Ross lába beakadt egy a földön heverő kifeszített liánba, amit valószínűleg a bennszülöttek hagytak ott. A srácok megfordultak.

-        Menjetek tovább! – Kiabált Ross.

Layla ránézett, majd a többiekre. Ismét Rossra, aki alig bírt felállni, majd a többiekre. Sikerült előnybe kerülniük, de nem tudhatták, hogy milyen hamar érik őket utol a bennszülöttek. Kristent átadta Rockynak.

-        Srácok, fussatok! Eszetekbe ne jusson visszafordulni, menjetek ezen az ösvényen előre majd a kereszteződésnél jobbra és azon az ösvényen valahol másszatok fel egy jó magas fára és meg ne szólaljatok és ne is mocorogjatok! Értettétek? – Kérdezte Lay.

A többiek bólintottak.

-        Kristen, nyugodj meg! Rocky bácsi és a többiek vigyáznak rád és nemsokára én is megyek! – Mondta Layla és visszaszaladt Rossért.

A srácok addig tovább rohantak.

-        Nem megmondtam, hogy hagyjatok? – Kérdezte Ross amikor Layla odaért.

-        Nem megmondtam, hogy nem hagylak? – Mondta Layla és felsegítette Rosst, akinek az eséstől kiment a bokája.

De az, hogy utol érik-e őket és, hogy megmenekülnek-e a kannibálok elől majd csak a jövő héten derül ki! Addig is jó olvasást, jó hétvégét és jó izgulást a srácokért ;)

Sziasztok!

*Ejtsd:Kupátá náje! Jelentése: Elkapni! Szuahéliül