2014. február 8., szombat

14. RÉSZ



Helyszín: Az erdőben.

Idő: Reggel 9



Másnap reggel, a srácok úgy ébredtek, hogy Rocky szájában Ell lába, Rydel Layla bokájánál fekszik és Kristen, Rydel hátán. Riker, Ellington kezét fogta, Ross pedig a földön elterülve, Laylat átölelte, aki Rosson feküdt. Amikor Ellingotn és Riker felébredtek és egymásra néztek majd felordítanak a kézfogás láttán és felugrottak. Az ordibálásra a többiek is felkeltek.

-        Jó reggelt! – Nyújtózkodott Rydel.

-        Nektek is! – Mondta Kristen.

-        Miért van láb, zokni és dobos íze a számnak? – Kérdezte fintorogva Rocky.

-        Miért vizes a lábam? – Kérdezte döbbenten Ell.

-        Oké! Nem érdekel! – Mondta a két fiú egyszerre.

-        A szerelmes pár felkelt már? – Kérdezte Riker egy ásítás közben.

-        Hát Ross már igen! Vagyis gondolom, mert nem hinném, hogy álmában simogatja Laylat és pislog. – Mondta Rydel.

-        Layla! Ébren vagy? – Kérdezte Ross.

-        Aha! – Mondta Lay és felült. – Mondtam, hogy nem bánt semmi! – tette hozzá miközben Ross tekintetét fürkészte.

-        Igazad volt! – Mondta Ross.

-        Úr Isten, de szép szemei vannak! – Gondolta Layla.

-        Vajon jól áll a hajam?  Oh, nahát... Lay szemeiben látom magam! De király! – Gondolta Ross.

Eközben a többiek elindultak de Riker eszébe jutott, hogy Layla nélkül konkrétan semmire se mennek.

-        Srácok! Mehetünk? – Kiabált Riker.

-        Oh, bazd meg Riker... Komolyan most kellett? – Gondolta Ross.

-        Igen! Menjetek, mindjárt megyünk! – Kiabált vissza Layla majd felállt.

Ross a felállás helyett a hanyatt vágódok és nyüszítek verziót választotta majd égnek emelte a kezeit.

-        Te itt maradsz?- Kérdezte Layla.

-        Nehehehem tudom... Segítesz felállni? –Nyűglődött Ross.

Layla segített Rossnak és miközben a többiek után sétáltak Ross átkarolta Laylat akinek ezúttal ki volt engedve a haja és a hajgumi a csuklóján volt.

-        Au, Ross, húzod a hajam! – Mondta Layla miközben a hajához kapott.

-        Bocsi! – felet Ross és le akarta venni a kezét Lay válláról, de a gyűrűje belegabalyodott Layla hajába.

-        Au, au, áu! –Jajgatott Layla.

-        Bocsi csak azt hiszem beakadt a gyűrűm a hajadba, de mindjárt kiszedem! – Mondta Ross miközben megpróbálta kidogozni Layla haját, de csak rontott a helyzeten.

-        Au... Mi lenne, ha inkább szólnánk Rydelnek? Ő jobban ért a hosszú hajhoz, mint te és szerintem kevésbé tépné ki a hajam. – Mondta Layla.

-        Igazad van... – Mondta Ross. – RYDEL! – Ordibált.

Kis idő múlva ott terem mellettük Riker.

-        Én Rydelt mondtam... – Mondta Ross.

-        Jaj, az mindegy! Rik, kiszednéd Ross kezét a hajamból, ha már idejöttél? – kérdezte Lay.

Riker döbbenten nézett a két gyerekre majd elkezdte kibogozni Lay haját.

-        Tudjátok, hogy az egymásba gabalyodás az mást jelent, ugye? – Kérdezte Riker miközben még jobban összecsomózta Layla haját.

-        Te inkább csak távolítsd el Ross kezét és a hülye kérdéseket tartsd meg magadnak! – Mondta természetellenesen flegmán Layla.

-        Jól van, na... Le ne szedd a fejem... Még szükségem van rá! – Mondta Riker.

-        Minden oké? – Kérdezte Ross – Feszültnek tűnsz! –Tette hozzá.

-        Nem vagyok az, au, csak nem szeretem, ha ki, au, tépik a hajam! – Felelt Layla.

-        Bocsi, de másképp nem megy! – Mondta Riker.

-        Au... Au... Auuuu!! – Jajgatott Layla. – Áh, hagyd! – Mondta Lay.

-        De mi lesz a kezemmel? – Kérdezte Ross.

Layla elővett a zsebéből egy bicskát és egy határozott mozdulattal levágta Ross ujjánál levágta azt a tincset, ami belegabalyodott a gyűrűbe.

-        Bakker Layla! Azt hittem, hogy az ujjamat vágod le... – Mondta Ross.

-        Hm... Így visszagondolva ez nem rossz ötlet! – Mondta Lay de látszott rajta, hogy csak viccel. – Na add ide azt a gyűrűt.

Ross odaadta a gyűrűt Laylanak aki leszedte a rajta lévő hajat majd visszaadta és összefogta a haját. Miközben a haját gumizta elnézett jobbra és látta, hogy egy nagy kerülőt tettek a többiek. Bár a rövidebb út a talajon szinte járhatatlan volt, de mégis csak rövidebb volt és sokkal gyorsabban oda lehetett a fákon jutni, mint a kerülő úton, az ösvényen.

-        Köszi! – Mondta Ross.

-        Hé! Verseny a többiekig? – Kérdezte Riker.

-        Benne vagyok! – ugrált Ross.

-        Felőlem... – Mondta Lay.

-        Oké akkor 3... 2... 1... – számolt vissza Riker. – Rajt! – kiáltotta el magát Riker majd elrohant és utána rohant Ross is.

Layla csak rázta a fejét majd felmászott a mellette lévő fára, és ahogy pár nappal ezelőtt jöttek a tengerpartról úgy szépen átmászott a többiekhez. Nem volt sokkal gyorsabb, mint a két fiú, de kevésbé fáradt el és egy fél perccel hamarabb ért oda.

-        Nyertem! – Kiabált Ross, amikor oda ért és megfogta Layla egyik kezét és felemelte.

-        Nem mert én! – Mondta Riker és ő is felemelte Layla másik kezét.

-        Srácok... – Kezdte Layla.

-        Igen? – Kérdezte a két fiú lihegve.

-        Hárman futottunk versenyt... – Mondta Lay.

-        Mi? Te, itt? Hogy? Mikor? – Döbbent meg Riker.

-        Most ugrott le a fáról kb fél perccel előttetek. – Mondta Rydel.

-        Igazán? Mi futunk, te meg nevetve szépen átsétálsz néhány faágon és még csak el se fáradsz? – Mondta Ross kicsit felháborodottan.

-        Én tudok aludni este... Nem nekem kell elfáradni, hanem nektek... Egyébként meg a másik irányba kell menni... – Mondta Lay.

-        De az olyan sötét! – Válaszolt Rocky.

-        Jó, de így a tengerpartra mentek, de nem az volt a cél. – Mondta Layla.

-        Szóval elrohantunk idáig pedig nem is erre kell jönni? – Kérdezte Rikar.

-        Ahogy mondod és ráadásul még egy kibaszott nagy kerülőt is tettetek. – mondta Layla.

-        Cahahahaaj... Én itt maradok! - Mondta Ross és leült.

-        Cahahahaj... Nem!- Mondta Layla.

-        Mi addig megyünk, amíg összeszeded Rosst. – Mondta Rocky és elindultak a másik irányba.

-        Layla! Elfáradtam... – Kezdte Ross.

-        Tudom... – Mondta Lay.

-        Nyűgös vagyok... – Folytatta.

-        Tudom – Ismételte Lay.

-        Hisztis vagyok... – Mondta tovább Ross.

-        Tudom – Mondta újra Layla.

-        És haza akarok menniiiiii!!! – Nyávogott Ross.

-        Én már közel három éve... Na, gyere! – Nyújtotta a kezét Lay.

-        Nem! Én itt maradok! – Tiltakozott Ross.

-        Haha... Nem! Nem hagylak itt! – Mondta Lay és megfogta Ross kezét és elrángatta. – Ha itt maradsz, sose juthatsz haza! – Tette hozzá.

-        De... Ahj... Mindegy... Menjünk! – Mondta Ross és átkarolta Laylat a derekánál. – Így legalább nem akadok a hajadba. – Tette hozzá.

Ross és Layla hamar utolérték a srácokat, akik egy útkereszteződésnél álltak.

-        Na? Nem mentek tovább? – Kérdezte Lay..

-        Aw, ti olyan aranyosak vagytok együtt! – Mondta Rydel.

-        Köszi Rydel! – Mondta Ross és megpuszilta Laylat.

-        Oh! Azt hiszem, erre kell menni! – Mondta Layla és elindult a világosabb ösvényen.

Egész úton néma csöndben ment mindenki. Szinte a légy zümmögését is lehetett hallani. A csend kísértetiesen ijesztő volt. Végül megérkeztek a tengerpartra ahonnan jól lehetett látni a sziklát ahová menni akartak és azt látták, hogy még nagyon messze van.

-        Hoppá... Ezek szerint a másik ösvény a helyes! – Mondta Layla.

-        Neeee! Ugye csak viccelsz? – Kérdezte reménykedve Rocky.

-        Nem! Bocsi srácok, de irány vissza! – Mondta Lay.

A srácok sóhajtottak egy nagyot és elindultak visszafelé és újra főszerepbe került az a kísérteties csend, ami uralkodott. Ezúttal Ross egy ujjal se nyúlt Laylahoz. Amikor visszaértek a kereszteződéshez mielőtt elindultak volna a másik ösvényen Ross megragadta Layla kezét.

-        Tuti biztos, hogy ez a jó út? – Kérdezte és elengedte a kezét.

-        Igen! – Válaszolt Layla.

-        100%? – Kérdezte Rocky.

-        Igen! – Felelt Lay.

-        De ez olyan sötét és félelmetes! – Mondta Ell.

-        Meg veszélyesnek is tűnik... – Egészítette ki Riker.

-        Ezt mondtam már az elején! Viszont akkor is erre kell menni. – Válaszolt Layla.

-        Ez esetben kérem vissza a kezed, mert félek! – Mondta Ross és újra megfogta Layla kezét.

A srácok elindultak a sötét ösvényen. Elég félelmetes volt. Miközben sétáltak árnyakat láttak a fák között és hangokat hallottak.

-        Layla!! Elfáradtam!! – Nyávogott Kristen.

-        Mit csináljak? – Kérdezte Layla.

-        Vegyél fel! – Mondta Kristen.

-        Hát te beteg vagy! Régen még elbírtalak, de most nem hinném, hogy hosszabb távon menne... – Mondta Lay.

-        De kérlek!! Ha Rocky bácsi elbírt te is! – Mondta Kristen.

Ezen a mondaton persze mindenki elnevette magát.

-        Gyere, akkor cipellek én! – Ajánlotta fel Rocky.

Kristen odament Rockyhoz és Rocky felvette.

-        Nem felejtettél el valamit drága? – Kérdezte Layla.

-        Ki? Én? – Kérdezett vissza Ross.

-        Nem... – Mondta Lay,

-        Rocky? – Kérdezte Ross.

-        Nem... Kristen! – Mondta Lay.

-        Ja... Köszönöm Rocky bácsi! – Mondta Kristen.

-        Nincs mit! – Mondta Rocky.

Húsz perc lassú séta után Riker várt egy kicsit, amíg a többiek megelőzik aztán fogta magát, leült és neki dőlt egy fának majd felhúzta a lábait és lehajtotta a fejét.

-        Mi az? – Kérdezte Ell.

-        Semmi! – Válaszolt Riker.

-        SRÁCOK! RIKERNEK VALAMI BAJA VAN! –Kiabált Ellington.

-        Kussolj már! Nincs semmi bajom! – Mondta Riker.

A többiek visszamentek Rikerhez. Layla letérdelt Riker mellé.

-        Mi baj van? – Kérdezte.

-        Mondtam már, hogy nincs semmi! Hagyjatok békén! – Mondta elég durván Riker.

-        Jól van... Nem tudom, hogy mit mondtam, ami miatt le kell szedni a fejem, de tuti van valami bajod és örülnék neki, ha elmondanád. – Mondta Lay.

-        Nincs, semmi bajom csak nem érzem valami jól magam! Menjetek, majd utánatok megyek! – Küldte el őket Riker.

-        Fáj valamid? – Kérdezte Lay.

Riker bólogatott.

-        Mid? – Kérdezte Lay.

-        A hasam, de az kibaszottul... – Mondta Riker. - És hányingerem van. – Tette hozzá. – És nagyon fáj a karom és a lábam. – motyogta halkan.

-        Mi? És ezt miért nem mondtad? Na, akkor most szépen elmeséld, hogy mit ettél! – Mondta Lay és leült.

-        Hát... Csak valami fekete bogyós növényt... – Motyogta Riker. – Layla miért fáj ennyire a hasam és a kezem meg a lábam? – Kérdezte.

-        Jaj de hülye vagy! – Vágta hozzá Layla. – Nem megmondtam, hogy ne egyetek semmit? Most mégis mi a jó eget csináljak? – Kérdezte idegesen Lay.

-        Bocsi, de ezt a növényt nem mutattad... – Mondta Riker.

-        Mert nem gondoltam volna, hogy valamelyikőtök van olyan hülye, hogy megegyen valamit, amit nem említettem! – Mondta Layla.

-        Ne haragudj... Inkább segíts! Tudod, hogy hogy fáj mindenem? – Kérdezte Riker.

-        Nem, de sejtem... – Mondta Lay.

-        Mit evett? – Kérdezte Rydel.

-        Ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy Phytolacca-t. – Mondta Lay.

-        És ezt most a mi nyelvünkön! – Kérte Rocky.

-        Alkörmöst... Szenvedhetsz egy darabig haver... –Mondta Lay.

-        Mondtam már, hogy menjetek tovább!! Majd ha tudok, megyek én is! –Mondta Riker.

-        Ettől jobb ötleted nincs? Nem hagyunk itt! –Mondta Lay. – Srácok, szerintem üljetek le! Itt leszünk egy darabig... – Tette hozzá.

-        Neee!! Riker nem tudtál volna valami kevésbé halálos helyen rosszul lenni? – Kérdezte Ell.

-        Meg százszor megmondtam, hogy menjetek el! – Mondta Riker.

-        Mindjárt jövök! Ti meg addig vigyázzatok erre a drágaságra! Esetlegesen előfordulhat hányás is! Csak, hogy tudjátok. – Mondta Lay és lelépett.

-        Hát ez meg hová megy? – Kérdezte Ross.

-        Passz. – Mondta Rocky.

-        Nem tudom... – Mondta Ell.

-        Ötletem sincs. – Felelt Kristen.

-        Fogalmam sincs. – Mondta Rydel.

Riker megrázta a fejét és tovább szenvedett. Estefelé visszaérkezett Layla.

-        Sziasztok! Megjöttem! – Mondta Lay.

-        Ideje volt! – Mondta Rocky.

-        Bocsánat de Riker hogy van? – Kérdezte Lay.

-        Amint látod nincs jól. Még mindig fáj mindene és az elmúlt 2 órában legalább ötször hányt. – Mondta Rydel.

Layla leült Riker mellé.

-        Tessék! – tartott Riker elé egy marék magot.

-        Ez mi? – Kérdezte Riker.

-        Mandula! Ha mást nem is de a tetániás görcseidet elmulasztja. – Mondta Lay.

-        A mimet? – Kérdezte Riker.

-        Azt a kéz és lábzsibbadást, ami annyira elviselhetetlen... – Mondta Lay.

-        Ja... Köszönöm! – Mondta Riker.

Riker miután evett sem érezte jobban magát. De az, hogy vajon jobban lesz-e vagy meghal a következő részben fog kiderülni! J
További jó olvasást!

Sziasztok!!

7 megjegyzés:

  1. Nagyon ügyes vagy!!!! *.* Hamar folytatást!

    VálaszTörlés
  2. ez nagyon érdekes volt :)

    VálaszTörlés
  3. JAJJ UGY NEM HAL MEG MERT AKKOR LAY ÉS ROSS ESKUVOJE OLYAN SZOMORU LENNE!??

    VálaszTörlés
  4. Eeeeeeeem!!!!!
    Ez...ez...ez...ez ismét gigamegahiperszuperfantörpikus lett :3 *0*
    Az elején megint szakadtam :DDD "Miért van láb, zokni és dobos íze a számnak?"--->ez a kedvencem ;) :D
    Jujuj, és Royla olyan cuki :3 (és most légy büszke rám, mert tudod jól, h Layker shipper vagyok :p) Persze az elején az álmodozást Rikernek meg kellett zavarnia -_- :D
    Jaj, meg Kristen milyen kis lusta (vagy inkább ravasz? *mindenttudokszemöldökhúzogatás*)...meg vicces: Rocky bácsi LOOOOL :D
    Juj, remélem azért az ösvényen épségben keresztüljutnak, és Riker is meggyógyul :o
    Siess a kövi résszel ;)
    Puszi: Brigi

    VálaszTörlés
  5. TELJESEN MAGAVAL RAGADO RESZ CSAK IGY TOVABB A SULIBAN SEM TUDTAM LETENNI NAGYON JO! <3333 LUV

    VálaszTörlés
  6. Imádom ♥♥ folytit gyorsan

    VálaszTörlés