1. RÉSZ

Helyszín: Kalifornia vagy valahol felette.

Idő: Valamikor délután

Nem is olyan rég:

Rossnak sikerült letennie a vizsgáját repülőre.  Nagyon örült, mert már régen tudta, hogy meg akarja szerezni a jogsit.  Nem is kellett sok idő, hogy a bandát elvigye repülni. Amikor az ember izgatott nem mindig figyel eléggé és ez alól senki sem kivétel. Ross észre sem vette, hogy nincs elég üzemanyag a gépben.  Na és most elérkeztünk a jelenhez. Mindenki teljesen nyugodt volt egészen addig, amíg Ross meg nem szólalt, mert akkor azt mondta, hogy:

-        Srácok... azt hiszem, nagy baj van...

Szinte kórusban kérdeztek vissza.:

-        Mi?

Ross:

-        Azt hiszem elfogyott az üzemanyag...

Mindenki megdöbbenve nézett Rossra.

Riker:

-        Akkor tedd, le a gépet mielőtt mind meghalnánk.

Ross igyekezett és sikeresen letette a gépet.  Mindenki megnyugodott. Már csak egy probléma volt...
Rydel:

-        Hol vagyunk?

Na, igen... Az már nem valami jó, amikor vagyunk valahol, de nem tudjuk hol...

Rocky:

-        Hát itt...

Rydel:

-        Hahaha... Vicces... De komolyan... Hol vagyunk?

Ross:

-        Valahol egy szigeten... Egy szigeten, aminek a közepén egy hatalmas erdő van.

Ellington:

-        Inkább Dzsungel... Lehet, hogy találkozunk Tarzannal?

Rydel:

-        Riker meg szólalnál te is?

Riker:

-        Mégis mit mondjak? Itt vagyunk egy szigeten és reméljük, hogy élnek itt emberek különben itt maradunk örökre.

Rocky:

-        Anyuék csak fognak keresni minket.

Riker:

-        De nem most...

(Nem árt tudni, hogy Stormie és Mark Hawaii-n voltak kettesben)

Ross elindult befelé a dzsungelbe.

Ellington:

-        Te meg hová mész?

Ross:

-        Szétnézek, hátha van itt élet valahol.

Rydel:

-        Jó, de nem egyedül! Ha már ide keveredtünk, akkor ne menjünk el öten öt felé, hanem maradjunk együtt.

Riker:

-        Rydelnek igaza van. Szerintem is maradjunk együtt.

Ross:

-        Jó, de én akkor is szeretnék szétnézni hátha van itt élet.

Rocky:

-        Jó, de akkor menjünk együtt.

A srácok mind elindultak a sűrű dzsungelbe. Nem tudták mi vár rájuk csak egyre beljebb és beljebb mentek.

Miközben az R5 tagjai kóvályogtak az erdőben Layla sem unatkozott. Elment valami ennivalót szerezni és Kristent egyedül hagyta. Kristen 8 éves volt viszont tudott vigyázni magára.

Kristen:

-        Lay. Neked miért jó, ha fiúnak néznek?

Layla:

-        Mi? Ki nézne fiúnak? És miért?

Felelte Layla miközben a haját egy sapka alá gyűrte be, nehogy látszódjon, hogy hosszú.

Kristen:

-        Nem tudom... Ki tudja? Lehet, hogy miközben kaját keresel, találkozol valakivel, aki azt hiszi, hogy fiú vagy és amilyen hülye vagy tuti, hogy úgy mutatkoznál be, hogy „Helló Lay vagyok” ahelyett, hogy Layla Hemiltont mondanál.

Layla értetlenül nézett húgára.

Layla:

-        Hát ezt, hogy sikerült kitalálnod? Na, mindegy... Megyek, keresek valami kaját. Maradj itt és vigyázz magadra!!

Kristen:

-        Ezt még hányszor mondod el?

Layla:

-        Amíg élek. Na de megyek, majd jövök.

Kristen:

-        Jó, szia!

Layla le is lépett. Kristen visszament a kis ”bunkerbe” ahol már lassan 3 éve laktak.

Miközben a srácok sétálgattak az erdőben hangokat lehetett hallani.
Ross:

-        Ti is hallottátok ezt?

Rydel:

-        Mit?

Ross megint hallott valamit.

Ross:

-        Hát ezt.

Riker:

-        Én is hallom.

Ellington:

-        De mi ez?

Rocky:

-        Valami állat. Vagy nem...

Mind az öt gyerek teljesen rémülten álltak és nem tudták merre menjenek, de ott sem maradhattak, mert ott volt az a valami, ami lehet, hogy a halálukat akarja.