2. RÉSZ

Halihó!
Íme a 2. rész. Ez egy kicsit más formában íródott, de azért remélem tetszeni fog. Ha esetleg az első variáció jobban tetszik akkor írjátok meg komiba és a 3. részt úgy hozom. Véleményetekre ezúttal is kíváncsi vagyok szóval komizzatok :) További kellemes olvasást!

Helyszín: A szigeten valahol az erdő kellős közepe tájékán.

Idő: Esete felé, de még elég világos van.

Layla embereket látott, de azt hitte, hogy csak káprázik a szeme. - Hisz ez lehetetlen – gondolta magában. Layla úgy döntött, hogy észrevétlenül követi őket. Végül is elég fura lett volna, ha Tarzan módján egy liánról lecsúszik.

Miközben a srácok haladtak előre (vagy legalábbis remélték, hogy előre) a zaj is haladt velük. Hiába néztek bármerre, nem láttak semmi különöset. - Hahó. Van itt valaki? - Kiabált Ross hátha valaki meghallja. Vagy az a valami.

Layla csak csöndben nézte az az idegeneket miközben egy faág végén ült, amikor reccsenést hallott. Először nem is figyelt csak az alatta lévő emberkéket nézte.  Alatta az emberkék csak nézelődtek és kiabáltak, de meg sem mozdultak. Layla jót mosolygott rajtuk. Miközben azt figyelte mit csinálnak megint egy reccsenést hallott. Hirtelen az ág amin ült eltört és Layla leesett.

A srácok nem mertek tovább menni. Csak nézelődtek és hallgatták, hogy mi lehet az a recsegő hang. Miközben kicsit szétnéztek egy sikítást hallottak és mind megfordultak. – Mondtam én, hogy találkozunk Tarzannal! – Vágta rá Ellington amikor meglátta, hogy nem egy állat esett le, hanem egy ember. –Ell...- Mondta Riker nyugodtan majd egy gondolatnyi szünet után folytatta – Nem hiszem, hogy Tarzan sapkát hord, inget és farmert. – Ellington nem hagyhatta, hogy Rikeré legyen az utolsó szó – Hát Tarzan is fejlődik. - Hangzott a válasz. – Ahelyett, hogy azon vitáznátok, hogy Tarzan-e vagy sem nem segítenénk neki felállni? – Érdeklődött Ross. – Miért? Még nem szedtétek össze? – Válaszolt Ellington. Riker és Ross segített felállni Layla-nak. – Minden oké haver? – Kérdezte Riker. – Haver? Ja, mármint én? Ja, igen megvagyok... Haver... – Layla kicsit megzavarodott. Enyhén rekedtes volt a hangja és egyáltalán nem nézett ki lánynak már csak a nála pár mérettel nagyobb ruhák miatt sem. Innen jött a haver dolog. – Te mióta vagy itt? – Próbált kommunikálni Rydel Layla-val.  – Hát... Elég rég óta. – Mondta Layla majd egy levegővételnyi idő után folytatta – De ti kik vagytok? – kérdezte érdeklődve. – Én Riker vagyok ők itt Ross, Rydel, Rocky és Ellington. – Felelte Riker. – De te ki vagy? – Kérdezte Ross. –Én Lay. – Felelte Layla. – Remek a bemutatkozás megvolt, de van egy kis probléma... Nincs, se kajánk, se hely ahol aludjunk, se vizünk. – Hadarta el Rocky a panaszait. – Igazából itt minden van, amit felsoroltál csak meg kell keresni. – Mondta Layla. – Esetleg tudnál nekünk segíteni? Vissza kéne jutnunk Kaliforniába. Mielőtt a szüleink hazaérnének, vagy az öcsénk megtudná, hogy eltűntünk. – Riker próbálta ebbe az egy mondatba besűríteni, hogy miért is sietnek annyira. – Hát... Nem ígérek semmit, de a túlélésben segíthetek. Az megfelel? – ajánlotta fel Layla. – Rendben. – Vágta rá Riker. – De előtte... Tudtok fára mászni? – Érdeklődött Layla. – Valamennyire – mondták a srácok. – Akkor kövessetek. – Mondta Layla határozottan. Miközben elindultak visszafelé Layla és a srácok kicsit megismerkedtek. Bár az 1 órás séta alatt nem derült ki, hogy Layla nem fiú. Kicsit már fáradtak voltak. Layla viszont egyáltalán nem. Amíg a többiek megpróbáltak utána mászni Layla fejjel lefelé hintázott az ágon. – Mondtam én, hogy Tarzan! – Ellington nem hagyta veszni a ’Tarzannal találkozok’ nevezetű álmát. – Hahaha... Nem vagyok Tarzan. – Mondta Layla kicsit unottan. – De nektek, hogy sikerült otthon hagynotok a tesótokat? – folytatta Layla. – Hát, amikor mi elmentünk repülni ő a barátnőjével volt. -  Felelte Ross. – És a szüleitek? – kérdezősködött Layla. – Hawaiin. – Mondta Rydel. – És titeket meg teljesen egyedül hagytak? – kíváncsiskodott Layla. – Nem voltunk egyedül... Ott voltunk egymásnak. – Mondta Ross aztán haladtak tovább. Pár perc után megérkeztek oda, ahol Layla és Kristen élt. Kristen unottan ücsörgött, amikor hallotta a hangokat és kirohant. – Laaaaaaay!!! – ordított Kristen. – Kristen ne ordíts, nem vagyok süket. – Mondta Layla. – Júúj ők kik?? – Kérdezte Kristen majd mindenkihez odament és kezet rázott - Helló, Kristen Hemilton, Kristen Hemilton, Kristen Hemilton, Kristen Hemilton, Kristen Hemilton – Hadarta Kristen izgatottan. – Bocs a nevében is... Nincs hozzászokva a látogatókhoz. – Magyarázta Layla. – WOW – kapta a választ. – Ezt te hoztad össze?? – Érdeklődött Rydel. – Igen, de volt segítségem. – felelte Layla. – Hát ez oltári. Komolyan ti csináltátok? – Hitetlenkedett Rocky. – Hát öm... Igen. – ismételte magát Layla. – Laaaaay!! Én éhes vagyok... Van kaja?? – Nyűgösködött Kristen. – Van igen... De várj, amíg megcsinálom. – Mondta Layla majd elsétált. Kristen berángatta a srácokat és elkezdte őket faggatni gyerekes kérdéseivel. A srácok türelmesen válaszoltak a nyolcéves kislánynak. Layla hirtelen bemászott az ablakon egy csomó gyümölccsel. Mindenki nagyon éhes volt ezért a gyümölcsökből szinte semmi sem maradt. Így nap végére mindenki nagyon elfáradt és a srácok hamar elaludtak.

Összegzésül nem is telt olyan rosszul az első nap a szigeten. Nem akarta őket megenni semmi nem haltak éhen és nem kellett a földön aludniuk. Találkoztak egy fiúval, aki lány meg a húgával, aki eléggé hiperaktív. Kaptak segítséget is Laylatól viszont azt még mindig nem tudták, hogy hogyan tovább. Hát... Reméljük a következő nap történik valami érdekes is vagy legalábbis sikerül kitalálniuk valamit a hazajutásra. De addig is...
Sziasztok!