4. RÉSZ

Helyszín: Valahol az erdőben

Idő: 11:30

Már majdnem dél volt, de senki sem volt éhes. Amíg mindenki nyugodtan nézelődött a mi Ellingtonunk bokorból bokorba ugrált és fa mögül fa mögé bújt. Még mindig Tarzant kereste. Egyszer csak megállt és körbe nézett. Szeme felé tette a kezét minta bele sütött volna a nap.

-        Öm... Ellington... – Szólította meg Layla Ellingtont.

-         Cssss! Most Tarzant keresem! – Válaszolt Ell

-        Oké, de remélem, tudod, hogy mérge szömörcében állsz.

Ellington vidám, vigyorgó arcáról eltűnt a mosoly és rémülten Laylara nézett. A többiek alig bírták ki nevetés nélkül. Aztán Ell lenézett a lábára és látta, hogy Layla nem viccelt.

-        MI A FA...? – Kiabált Ell és kiugrott a növényből.

Elkezdett ugrálni és jajgatni. Levette a papucsát, hogy lássa, hogy ment-e bele mérges szömörce levél. Miközben ugrált és kiabált nem vette észre, hogy mögötte ott egy gyökér.

-        Ell vigyázz mögötted ott egy... Akarta figyelmeztetni Riker de már késő volt.

Ellington elesett bele a mérges szömörcébe.

-        ... gyökér – Fejezte be a mondatát Riker.

-        ÁÁÁ ÚR ISTEN! MEG FOGOK HALNI! – Ordítozott Ellington.

-        Dehogy fogsz... – Nyugtatta Layla

-        DE IGEN! Már érzem, hogy viszket mindenem! – Magyarázta Ellington.

Layla kicsit furán nézett Ellingtonra. Nem értette, hogy lehet az, hogy máris viszket mindene.

-        De... Ha valóban érintkezett a növény a bőröddel azt majd csak minimum 8 óra múlva fogod érezni. – Mondta Layla.

-        Ja... – Mondta nyugodtabban Ell. - Ez esetben akkor semmi. – fejezte be mondatát és felállt.

Miközben tovább sétáltak kicsit Ellington is megnyugodott. Már nem ugrált össze-vissza, de még mindig azt nézte, hogy hol lehet Tarzan.

-        Figyeljetek mindenre, mert nagyon sok a mérgező növény és a mérges állatok. – Figyelmeztette a srácokat Layla

Ross kicsit rémült arccal odaszaladt Laylahoz.

-        Lay. Amikor azt mondta, hogy sok a mérgező növény akkor ugye olyanokra gondoltál, amik csak enyhén mérgezők. És ugye a mérges állatok alatt kis... mérges... öm... hangyákra vagy bogarakra gondolsz. Kérlek mond, hogy igen.

-        Hát... Igen pont erre gondoltam. – Mondta kedvesen Layla - Ha te ettől jobban alszol... – Majd halkan motyogva befejezte a mondatát.

Miközben sétáltak és nézelődtek Layla megállt egy nagyon aranyos kis fánál.

-        Mi az? Miért álltunk meg? – Kérdezte Rocky.

-        Mert ez egy Brugmansia. – Mondta Layla.

-        Egy mi? – Kérdeztek vissza kórusban.

-        Egy bru... Angyaltrombita... – Felelte Layla.

-        Júj de jól néz ki! Nekem kell egy ilyen! – Mondta Ellington és már majdnem hozzáért a növényhez.

-        Én a helyedben nem tenné... – Szólt Layla.

-        Miért? – Kérdezte Rydel.

-        Mert a növény minden része halálosan mérgező. – Felelte Layla.

Mindenki döbbenten nézett Laylara. Ellington visszahúzta a kezét és csúnyán kezdett nézni a növényre.

-        Most mi van? – Kérdezte nevetve Layla.

-        Ez a növény nekem nem szimpi... – Felelte Ell.

-        Hidd el, nekem ezen kívül sok olyan dolog van itt, ami nagyon nem szimpi... – Mondta Layla és továbbment.

Kis gondolkodás után és olyan egy perc séta után Riker megszólalt.

-        Ugye nem ránk céloztál, mint nem szimpi dolgokra.

Layla megállt és megfordult.

-        Nem... Nem rátok... Hanem például rá. – Mutatott a mellette lévő virágra.

-        Mi van vele? Ez egy sima virág. Ez miért nem szimpi. Szerintem még szép is. – Mondta Rydel.

-        Mert ez a kis lilaság a boglárkafélék közé tartozó sisakvirág, ami megint halálosan mérgező. – Felet Layla

-        Van itt olyan, amihez ha hozzányúlok, nem halok bele?? – Kérdezte felháborodottan Ellington.

-        Ritka, de akad. De ezeket is megfoghatod, csak ne edd meg és utána ne dörzsöld a szemed és ne nyalogasd a kezed. – Válaszolt Layla.

Layla furcsábbnál furcsább növényeket mutatott a srácoknak, amik mind halálosan mérgezőek voltak vagy nagyon mérgezőek. Bemutatta nekik a szigeten élő kígyókat, amiből nem csak egy-két fajta élt. Ross és Riker előre mentek közben Ellington és Rocky Layla és Rydel háta mögött botanikust játszottak és hülyéskedtek, de közben haladtak.

-        Még hová megyünk? – Kérdezte Rydel.

-        Még a tóhoz, aztán a tengerpartra és haza. – Felete Layla.

Ross és Riker hirtelen megálltak. Layla utánuk kiabált.

-        Mi a baj fiúk?
    Ross odament Layahoz és Rydelhez.

-        Nézzétek! Itt az új barátom. – Mondta Ross vidáman.

A kígyó elkezdett tekergőzni és elkezdte körbetekerni Ross nyakát. Layla rémülten nézett Rossra.

-        Mi az? – Kérdezte Ross.

-        Meg... Ne... Mozdulj... Nyugi... de ez a kígyó nem a haverod, hanem téged szemelt ki vacsorának. – Mondta Layla higgadtan.

-        Hogy mi? Ez nem vicces! Szedd le rólam!!! – Mondta Ross és elkezdett kapálózni.

Erre a kígyó egyre szorosabban kezdte szorítani Ross nyakát.

Vajon Ross túléli ezt a kalamajkát?? A következő részből minden kiderül. :)

Bocsi, ha kicsit unalmasra sikerült ez a rész de azért remélem tetszett és tanultatok belőle egy-két apróságot. Ha tetszett és érdekel mi lesz szegén Rossal akkor figyeld a blogom. ;)

Sziasztok!

3. RÉSZ

Helyszín: A Lynch család háza.

Idő: Reggel fél 9 körül.

Reggel megszólal a Lynch házban a telefon. Miután senki sincs, otthon bekapcsol az üzenetrögzítő. Ryland volt az.

-        Hello mindenki, aki nincs otthon... Bocs, hogy este nem mentem haza, de mondtam, hogy hol leszek és szerintem a hét további részében is maradok. Nektek addig is további jó... nem tudom, mit csináltok, de ahhoz további jó szórakozást.

Aztán Ryland letette a telefont.

Layla és Kristen nem volt sehol. Amikor a srácok felébredtek hirtelen azt se tudták, hogy hol vannak. Azt hitték, hogy ez csak egy álom volt. Miután rájöttek, hogy hol vannak az is feltűnt nekik, hogy csak öten vannak.

-        Hol van Lay és Kristen?? – Kérdezte Ross kicsit kómásan.

-        Nem tudom... Valahol... – Felelte Rocky ugyancsak álmoskásan.

-        Elmentek megkeresni nekem Tarzant!! – Mondta Ellington reménykedve. Nem hagyta veszni a ’Tarzannal találkozok’ nevezetű álmát.

-        Ell haver... Hidd el. Ők nem Tarzant mentek keresni... – Mondta Riker kicsit nyűgösen és fáradtan.

Egyszer csak nyílt az ajtó és bejött Kristen.

-        Jó reggelt! :) Mizu?? Hogy aludtatok?? – Érdeklődött Kristen

-        Szia, semmi, aha – Hangzott a válasz kórusban a kómás bagázstól.

-        Hűű... Ti aztán fáradtak vagytok... – Mondta meglepetten Kristen.

-        Csak egy kicsit... De amúgy hol van Layla vagyis Lay? – Kérdezte Rydel.

A fiúk ezen elkezdtek nevetni.

-        Rydel Lay még mindig fiú, de nem baj... – Mondta nevetve Riker.

-        Jól van már... Én is fáradt vagyok. De akár Layla is lehetne. – Felelte Rydel enyhén gyerekesen.

-        Igen lehetne... Ha lány lenne. – Mondta nevetve Rocky.

-        Oké... Furik vagytok... Lay meg nem tudom, hogy hol van. – Mondta Kristen meglepetten.

Nem sokkal később megjelent Layla csurom vizesen és kicsit idegesen. A srácok alig bírták visszatartani a nevetést.

-        Te meg mi az istent csináltál? – Kérdezte Kristen meghökkenve.

-        Fürödtem. Szerinted mi a jó eget csináltam?? – Mondta Layla elég idegesen.

-        Jó azt értem én, de ruhában? – Érdeklődött Kristen.

-        Fúúú ember te egy kicsit el vagy tájolva... Nem fürödtem, hanem beleestem a tóba érted? Abba a nyomorult tóba. Abba a tóba, ami a sziget közepén van. És igen. Miközben halat fogtam megcsúsztam és NEM. Nem vagyok ideges. – Válaszolt Layla elég idegesen és levágta a halat a földre.

-        Aki éhes az csinálja meg magának... Én meg addig kiakasztom magam... – Folytatta és kiment.

-        Hova akassza ez magát? – Kérdezte Ross.

-        Most azt közölte, hogy egyedül akar, lenni ezért kimegy megszáradni. Valószínűleg egy faágon fog lógni... – Magyarázta Kristen.

-        oh... értem... – Mondta Ross.

A srácoknak sikerült megsütniük a halat (Kristen segítségével) bár Ellington majdnem meggyulladt. Szegényke... Miután eltüntették a hal maradványokat felbukkant Layla is.

-        Hali. Megszáradtál? – Kérdezte Kristen.

-        Ja... Fogjuk rá. – Felelte Layla a szokásosnál is flegmábban.

-        Na, akkor kedves R5. Ti haza akartok jutni. De elmondom nektek, hogy az nagyon nehéz lesz és nem ártana, ha megtanulnátok magatokat ellátni. Ezalatt annyit értek, hogy kaját szerezni. De az sem ártana, ha tudnátok, mi hol van a szigeten, úgyhogy ha gondoljátok, szétnézhetünk.

-        MENJÜNK!! – Ugrott fel Ellington és miközben rohant kifelé azt ordibálta:

-        TARZAAAAAAN!! ÚGYIS MEGTALÁLLAAAAAK!!

Mindenki döbbenten nézett Ellington után, aki kirohant az ajtón és azt becsukta maga után.

-        oké... Vagy ez szívott valamit vagy a hal, amit evett... – Mondta Layla megdöbbenve.

-        Hát öm... Nem tudom... Te drogos halat hoztál?? – Kérdezte Rocky.

-        Na, mi van gyerekek nem jöttök?? TARZAAAAN!! – Nézett be az ajtón Ell és utána gyorsan be is csukta.

-        Uram Isten... Hát... Ez... – Mondta Layla

-        Teljesen... – folytatta Rydel

-        Normális. – Fejezte be a lányok mondatát Rocky.

-        Én nem pont erre gondoltam, de oké... – Egyezett bele a mondat végébe Layla.

-        LAAAAAAAAAAAAAAAY!!! Nekem nincs kedvem megint végigjárni a szigetet... Tök fura és először minden meg akart enni...

A srácok kicsit megrémültek. Erre a mondatra még Ellington is bedugta a fejét az ajtón. A gyerekek szinte egyszerre kérdeztek vissza:

-        Mi van???

-        Semmi. – Mondta Layla. –
Indulhatunk?? – Folytatta előző gondolatát.

-        Menjünk mááááár... Tarzan! – Nyavalygott Ellington.

-        Szerintem is. – Mondta Riker.

A srácok elindultak szétnézni. De, hogy mi lesz velük? Azt majd a következő részben megtudjátok. :) Talán kiderül, hogy Layla lány. De az is lehet, hogy valakit megmar egy mérges kígyó. Sőt még az is megeshet, hogy találkoznak Tarzannal :)  
Komolyan?

Ell... Nem...  
Jaj, már... Hogy lehetsz ilyen?
Ez van de sshh most én beszélek. Viszont az már valószínűbb, hogy kimennek, a partra meglátnak egy hajót és a hajó is őket és akkor Happy End lesz a vége :)....... Hahaha XD nem... Szerintem mindenképpen figyeljétek a blogom, hogy mikor kerül ki új rész, mert igyekszem érdekesen írni, és ahogy észreveszem, nektek ez tetszik és én ennek nagyon örülök. :) Ja, még valami ne felejtsetek el komizni, és ha akartok, iratkozzatok fel (bármit is jelentsen ez :D) :)

Sziasztok :) !

2. RÉSZ

Halihó!
Íme a 2. rész. Ez egy kicsit más formában íródott, de azért remélem tetszeni fog. Ha esetleg az első variáció jobban tetszik akkor írjátok meg komiba és a 3. részt úgy hozom. Véleményetekre ezúttal is kíváncsi vagyok szóval komizzatok :) További kellemes olvasást!

Helyszín: A szigeten valahol az erdő kellős közepe tájékán.

Idő: Esete felé, de még elég világos van.

Layla embereket látott, de azt hitte, hogy csak káprázik a szeme. - Hisz ez lehetetlen – gondolta magában. Layla úgy döntött, hogy észrevétlenül követi őket. Végül is elég fura lett volna, ha Tarzan módján egy liánról lecsúszik.

Miközben a srácok haladtak előre (vagy legalábbis remélték, hogy előre) a zaj is haladt velük. Hiába néztek bármerre, nem láttak semmi különöset. - Hahó. Van itt valaki? - Kiabált Ross hátha valaki meghallja. Vagy az a valami.

Layla csak csöndben nézte az az idegeneket miközben egy faág végén ült, amikor reccsenést hallott. Először nem is figyelt csak az alatta lévő emberkéket nézte.  Alatta az emberkék csak nézelődtek és kiabáltak, de meg sem mozdultak. Layla jót mosolygott rajtuk. Miközben azt figyelte mit csinálnak megint egy reccsenést hallott. Hirtelen az ág amin ült eltört és Layla leesett.

A srácok nem mertek tovább menni. Csak nézelődtek és hallgatták, hogy mi lehet az a recsegő hang. Miközben kicsit szétnéztek egy sikítást hallottak és mind megfordultak. – Mondtam én, hogy találkozunk Tarzannal! – Vágta rá Ellington amikor meglátta, hogy nem egy állat esett le, hanem egy ember. –Ell...- Mondta Riker nyugodtan majd egy gondolatnyi szünet után folytatta – Nem hiszem, hogy Tarzan sapkát hord, inget és farmert. – Ellington nem hagyhatta, hogy Rikeré legyen az utolsó szó – Hát Tarzan is fejlődik. - Hangzott a válasz. – Ahelyett, hogy azon vitáznátok, hogy Tarzan-e vagy sem nem segítenénk neki felállni? – Érdeklődött Ross. – Miért? Még nem szedtétek össze? – Válaszolt Ellington. Riker és Ross segített felállni Layla-nak. – Minden oké haver? – Kérdezte Riker. – Haver? Ja, mármint én? Ja, igen megvagyok... Haver... – Layla kicsit megzavarodott. Enyhén rekedtes volt a hangja és egyáltalán nem nézett ki lánynak már csak a nála pár mérettel nagyobb ruhák miatt sem. Innen jött a haver dolog. – Te mióta vagy itt? – Próbált kommunikálni Rydel Layla-val.  – Hát... Elég rég óta. – Mondta Layla majd egy levegővételnyi idő után folytatta – De ti kik vagytok? – kérdezte érdeklődve. – Én Riker vagyok ők itt Ross, Rydel, Rocky és Ellington. – Felelte Riker. – De te ki vagy? – Kérdezte Ross. –Én Lay. – Felelte Layla. – Remek a bemutatkozás megvolt, de van egy kis probléma... Nincs, se kajánk, se hely ahol aludjunk, se vizünk. – Hadarta el Rocky a panaszait. – Igazából itt minden van, amit felsoroltál csak meg kell keresni. – Mondta Layla. – Esetleg tudnál nekünk segíteni? Vissza kéne jutnunk Kaliforniába. Mielőtt a szüleink hazaérnének, vagy az öcsénk megtudná, hogy eltűntünk. – Riker próbálta ebbe az egy mondatba besűríteni, hogy miért is sietnek annyira. – Hát... Nem ígérek semmit, de a túlélésben segíthetek. Az megfelel? – ajánlotta fel Layla. – Rendben. – Vágta rá Riker. – De előtte... Tudtok fára mászni? – Érdeklődött Layla. – Valamennyire – mondták a srácok. – Akkor kövessetek. – Mondta Layla határozottan. Miközben elindultak visszafelé Layla és a srácok kicsit megismerkedtek. Bár az 1 órás séta alatt nem derült ki, hogy Layla nem fiú. Kicsit már fáradtak voltak. Layla viszont egyáltalán nem. Amíg a többiek megpróbáltak utána mászni Layla fejjel lefelé hintázott az ágon. – Mondtam én, hogy Tarzan! – Ellington nem hagyta veszni a ’Tarzannal találkozok’ nevezetű álmát. – Hahaha... Nem vagyok Tarzan. – Mondta Layla kicsit unottan. – De nektek, hogy sikerült otthon hagynotok a tesótokat? – folytatta Layla. – Hát, amikor mi elmentünk repülni ő a barátnőjével volt. -  Felelte Ross. – És a szüleitek? – kérdezősködött Layla. – Hawaiin. – Mondta Rydel. – És titeket meg teljesen egyedül hagytak? – kíváncsiskodott Layla. – Nem voltunk egyedül... Ott voltunk egymásnak. – Mondta Ross aztán haladtak tovább. Pár perc után megérkeztek oda, ahol Layla és Kristen élt. Kristen unottan ücsörgött, amikor hallotta a hangokat és kirohant. – Laaaaaaay!!! – ordított Kristen. – Kristen ne ordíts, nem vagyok süket. – Mondta Layla. – Júúj ők kik?? – Kérdezte Kristen majd mindenkihez odament és kezet rázott - Helló, Kristen Hemilton, Kristen Hemilton, Kristen Hemilton, Kristen Hemilton, Kristen Hemilton – Hadarta Kristen izgatottan. – Bocs a nevében is... Nincs hozzászokva a látogatókhoz. – Magyarázta Layla. – WOW – kapta a választ. – Ezt te hoztad össze?? – Érdeklődött Rydel. – Igen, de volt segítségem. – felelte Layla. – Hát ez oltári. Komolyan ti csináltátok? – Hitetlenkedett Rocky. – Hát öm... Igen. – ismételte magát Layla. – Laaaaay!! Én éhes vagyok... Van kaja?? – Nyűgösködött Kristen. – Van igen... De várj, amíg megcsinálom. – Mondta Layla majd elsétált. Kristen berángatta a srácokat és elkezdte őket faggatni gyerekes kérdéseivel. A srácok türelmesen válaszoltak a nyolcéves kislánynak. Layla hirtelen bemászott az ablakon egy csomó gyümölccsel. Mindenki nagyon éhes volt ezért a gyümölcsökből szinte semmi sem maradt. Így nap végére mindenki nagyon elfáradt és a srácok hamar elaludtak.

Összegzésül nem is telt olyan rosszul az első nap a szigeten. Nem akarta őket megenni semmi nem haltak éhen és nem kellett a földön aludniuk. Találkoztak egy fiúval, aki lány meg a húgával, aki eléggé hiperaktív. Kaptak segítséget is Laylatól viszont azt még mindig nem tudták, hogy hogyan tovább. Hát... Reméljük a következő nap történik valami érdekes is vagy legalábbis sikerül kitalálniuk valamit a hazajutásra. De addig is...
Sziasztok!